2016. augusztus 30., kedd

Nin a koronázó városka


Zadar ITT     Privlaka ITT
Kornati-szigetek ITT
Sibenik, Szt. Miklós erőd ITT
Vir Vörös sziklái  ITT
Krka Nemzeti Park  ITT

Utolsó nap Dalmáciában, az idő felhős, nyári szabink megkoronázásaként természetesen egy koronázó városkát választottunk.
Nin előtt az út ketté ágazik, balra a város, jobbra a mellette elterülő sólepárló.



2016. augusztus 27., szombat

Felfedeztük Privlakát

Zadar ITT      //       Kornati hajóút ITT
Vir Vörös sziklái  ITT     //     Nin ITT
Sibenik és Szt. Miklós erőd  ITT
Krka Nemzeti Park  ITT


Zadar mellett, Privlakában volt a szállásunk. Privlaka apró halászfalu, hosszú kikötővel, ahol minden este a sétánk során leellenőriztük, befutott-e az összes halászhajó.

Sok mindent nem lehet elmondani a faluról néhány érdekessége mégis akadt.


2016. augusztus 23., kedd

Megtaláltuk Vir magányos vörös szikláit!

Vir utolsó kanyarja
Zadar ITT  /  Sibenik és a Szt. Miklós erőd ITT
Kornati túra ITT  /  Krka Nemzeti Park  ITT
Privlaka  ITT   /    Nin  ITT

Túl voltunk Zadar egész napos városnézésén, egyik testrészünk sem kívánta másnap az erős mozgást. Keressünk strandot, de olyant, ahol nincsenek sokan.

Felütöttük a laptopot, mellettünk Vir szigetén rengeteg az eldugott öböl. Különösen ajánlja a sziget túl felét. Ahova már a madár sem repül, ott van Uvala Duboka Draga. És ott vannak a Vörös sziklák.



2016. augusztus 22., hétfő

Tömegnyomor a Krka Nemzeti Parkban

Zadar ITT  //  Kornati ITT  //  Privlaka  ITT
Sibenik és a Szt. Miklós erőd ITT
Vir Vörös sziklái  ITT  //  Nin  ITT

Tegnap Sibenikből visszafelé felvettünk egy stoppost, Zadarig jött velünk. Szőke, kékszemű fáradt francia diák volt Tim. A felkínált hűtött sört pillanatok alatt lehúzta. Tegnapelőtt még a Krka vízesésénél járt, mi is tervezzük oda az utat.
- Ha megyünk, feltétlenül nyitásra, kilenc órára érjünk oda, mert sokan látogatják. - figyelmeztetett Tim.
Megfogadtuk a tanácsát, mára korai ébresztőt diktált a párom, kilenc után pár perccel értünk a skradini hajóállomásra.

Sibenik és a Szent Miklós erőd


Zadar ITT,  //  Kornati túra ITT,  //  Vir Vörös sziklái ITT   //   Krka Nemzeti Park  ITT
privlaka  ITT   //    Nin ITT


Reggel kicsit késve indultunk, kezdjük a Szt. Miklós erőddel.

Különböző fórumokon olvastam róla, némelyikben arról, hogy megközelíthetetlen, némelyikben, hogy már felújított az út a két szigeten keresztül. Egyben megegyeztek, az erőd elhagyatott és ingyen látogatható.

Pakoltunk túraszandált és gumicipőt is, tudj, Isten mi fogad ott minket.





2016. augusztus 21., vasárnap

Zadar kincsei


Kornati túra ITT  //  Privlaka  ITT   //   Nin  ITT
Sibenik és a Szt. Miklós erőd  ITT
Vir Vörös sziklái  ITT
Krka Nemzeti Park  ITT

Zadar legalább egy nap, de ez a nap tartalmas és élménydús.
A szárazföldi kapunál léptünk be a városba. Ezen a kapun a Velenceiek megörökítették jelképükkel a szárnyas oroszlánnal, hogy Zadar népe annó behódolt nekik.



2016. augusztus 19., péntek

A hajókirándulás, amit Orbán nevével hirdetnek.

Zadar  ITT  //  Privlaka  ITT
Sibenik és a Szt. Miklós erőd  ITT
Vir Vörös sziklái  ITT  //  Nin  ITT
Krka Nemzeti Park  ITT

Felkészültek voltunk, a fórumokon olvastuk, hogy a Kornati kirándulást hirdető irodák nem Kornatiba, hanem Telascica Nemzeti Parkba visznek.

Zadar kikötőjében az egyik hajóút árus úgy hirdette magát, hogy magyarul is beszélnek. Odaléptünk, ráböktünk a magyar zászlóra.




2016. március 19., szombat

Tavaszból a télbe, Madarasi Hargita


első nap Parajd, Békás-szoros, Gyilkos tó: itt
második nap ivói lovastúra: itt


Utolsó napunk Erdélyben, Lajos kívánsága volt a Madarasi Hargita. Nem időre mentünk, komótosan reggeliztünk, kicsit melegebb ruhákba bújtunk.

2016. március 17., csütörtök

Lóháton az ivói Vadasparkban


Első nap Parajd, Békás szoros, Gyilkos tó: itt
Harmadik nap Madarasi Hargita, Máréfalva: itt



Nagyon izgultam. Három év után megint itt vagyok Erdélyben és megint lovon. Másfél éve, az esésem óta nem lovagoltam. Vakiék sem dicsekedhettek erősebb lovas előélettel, még valami rémlett nekik a huszonöt évvel ezelőtti lovaglásokból. Szóval vágtáról szó sem lehet! Mi az hogy vágtáról! Még ügetésről, töltről sem. Csak nyugodtan, lassan, kényelmesen döcögünk majd a Vadasparkban.

2016. március 16., szerda

Boldog szülinapot Erdélyben!

Március 11-én, a hosszú hétvége hajnalán, Vakiékkal vágtunk neki Erdélynek. A híresztelésekkel ellentétben tökéletes utakon gyorsan haladtunk. Romániában a záróvonal felfestése festék pocsékolás. Itt boldog, boldogtalan előzött. Bárhol és bármikor.

A román autósoknak tutira van egy védőszentjük, mert a legkiélezettebb, a már teljesen reménytelen szorult helyzetekből, valami csoda folytán mindig kijöttek, az előzést befejezték anélkül, hogy csak egy karcolás lett volna a kocsikon.


2015. október 25., vasárnap

Csak a kutyánk maradt józan.




Salzburg kártya. Egész nap jártuk a várost. A kártya mindenhova zöld utat adott, ami lényeges volt Salzburgban. Estére a lábunkon ólom súly, legyen a nap utolsó állomása a Stiegl sörgyár. Kártyát lehúzták, a belépőjegyhez járt egy zacskó sós ropogtatni való. Ügyes húzás. Rágcsáltuk és a sörgyár múzeumát járva a végére jól megszomjaztunk.






2015. szeptember 4., péntek

14 kapun keresztül Hochosterwitz várába.





St.Veit-ben volt a szállásunk. Korán indultunk annak ellenére, hogy a tegnapi két vár (Riegersburg és Herberstein) rendesen kiszívta az erőnket.
Karintia legszebb várához, Hochosterwitzhez igyekeztünk.

A kőrforgalomnál jobbra forduló úton pakolási lehetőséget alakítottak ki mert innen a várról fantasztikus fotókat lehet készíteni.




2015. június 14., vasárnap

A 313-as ajtó.







A mellettünk lévő hotelszoba száma 313-as volt. Ügyes ötlettel ráaggattak patkót, lóherét, erősen bebiztosították. Ez azt eredményezte, hogy az átok erről a szobáról lepattant, de nagy valószínűséggel mellette a mi ajtónkra kenődött fel.








2015. május 15., péntek

Dél-Cseh túra: Zvikov vára, Vörös Kastély


első nap: itt
második nap: itt

-Máté! Ma reggel is én készítettem a kakaódat!

Ragyogó ég, ma már csak megszokásból kaptam fel a hotel ernyőjét a kijáratnál. Becuccoltunk, kezdésnek romos várat nézünk. Végre Lajos is élénk érdeklődést mutatott a túra iránt.
Zvikov váránál immár rutinból nyugdíjasnak kiáltottuk ki Lajost, hetven korona volt a belépője, nekünk kilencven.



2015. május 10., vasárnap

Dél-Cseh túra: Hluboka, Holasovice, Ceské Budejovice

első nap: itt


Másnap gyors reggeli. Mátéval egymásra találtunk a kakaó imádatunkkal. Felhős volt az ég, szemfülesen megint megkaparintottuk a hotel egyetlen ernyőjét, indulás Hlubovka várához.
Ingyen akartunk parkolni, nem sikerült. Visszakanyarodtunk a fizetős parkolóhoz, a pénzszedő gúnyosan somolygott a bajusza alatt.
-Jól van na! Azért próbálkozhatunk!




Dél-Cseh túra, Cesky Krumlov







Reggel hatkor betuszkoltuk Vakiék bőröndjeit a csomagtartóba, elrendezkedtünk és egy múltszázadi ausztria autóstérképpel nekivágtunk a négy napos Dél-Cseh túrának.






2015. április 12., vasárnap

Húsvét az Esterházyakkal Fraknóban és Eszterházán





Az adventünk remek volt Kismartonban az Esterházyak csodáival, a folytatásra Fraknóban és Eszterházán került sor Húsvétkor.

Az Esterházy család nagy költöző volt, ide oda járkáltak a kastélyaik között, míg végül Kismartonban állapodtak meg, így Fraknó megmaradt a család katonáinak szálláshelyeként kerek negyven évig. A látnivaló is ehhez igazodott.



2015. február 2., hétfő

Mennybe a vízért.


Előzmény: itt


Kárpátalján, az aknaszlatinai sóbánya mélye után, másnapra egy csúcsokra törő kirándulást terveztünk. 
A Fekete Tisza forrásához tartottunk,1260 méter magasba.










2015. január 11., vasárnap

Egy szépség és egy szörnyeteg

első nap: itt
második nap: itt

Négy napot szántunk Vas megye kastélyaira. Előtte a neten felkészültünk: nyitvatartási idők, előzetes bejelentkezések, stb...
A vépi Erdődy kastély egyik volt a sok közül. Netről a képek már az agyunkban rögzültek, de amikor a kastély elé kanyarodtunk, egy csöppet ledöbbentünk. Ég és föld a képek és a valóság. A pusztulás már átvette a hatalmat.





2015. január 10., szombat

Ahol Szulejmán árnyékra vetődött


első nap: itt



Na szóval, szánom bánom, de bitang nagy Szulejmán rajongó vagyok. Szerda nem végződhet a sorozat nélkül. És most megnéztük egyik kudarcának helyszínét. Nem, nem Bécsben jártunk, Kőszegen töltöttünk egy kiadós napot.






2015. január 7., szerda

Bozsok kastélyai

Sibrik kastély
Éjfélig tartottuk magunkat, koccintottunk. BUÉK és már dőltünk is az ágyba, ahogy felébredünk indulunk.

Délre értünk le Sárvárra, egyből kanyarodtunk a Vadaskert fogadó és lovardába. Felújították, tipp-topp és ami a legfontosabb, párom annó itt ült először lovon. A kőrkarámhoz, - első lépéseinek helyére - könnyes, nosztalgikus hangulatban közelítettünk. Lovardában a lovak mind barátságosan, turkáltak a zsebünkben, mellette az állatsimogató, Bambitól Kukoriig mind a kerítés mellett ácsingóztak egy falat ropogtatni valóért.

2014. december 20., szombat

Kínai császárfa és lófásli.





Hű! A tanyához vezető bekötő út nevet kapott! Széles út. Bár továbbra is kritikán aluli a minősége, legalább nevén nevezhetjük a dolgokat.

Bitangul fújt ma a szél. Az összes felhőt elkergette, sütött a nap, akár le is tagadhatjuk, hogy négy nap és itt a karácsony.







2014. december 14., vasárnap

Advent az Esterházyakkal Kismartonban ( Eisenstadt )


Nagyon jól időzítettünk! Ezen a szombaton dolgozza le az ország a december 24-ét. Jól haladtunk a sztrádán, találtunk üres útszéli mosdót.
Tata mellett kicsit lassítottunk, fejünk felett óriási V alakokban vadludak ezrei  lebegtek.

Ausztriában rengeteg útelterelés, mindenütt új utakat építenek, fél óra és megérkeztünk Kismartonba.
Az első ami feltűnt, hogy a városfal sok utcában visszaköszön. Beépítve házak oldalfalként, vagy mint kertfal.


2014. december 4., csütörtök

Esések esése



Igen, igen. Elérkezett az a nap is, amikor nem önszántamból, immár harmadszorra hagyom el a lovat.

Szabad volt a péntek délelőttünk, Erikának sem volt tanulója. Boleróval összeszoktunk, lelkesen várt a kapunál.
Imádom, hogy csizma szorításra is rögtön reagál, soha nincs harc, kár hogy Boleró herélt. Sok ilyen ló kellene.
Mentek a körök, a hajlítgatások, aztán... megbotlott. És én nem figyeltem. Hatalmasat puffantam a földön, fél percig a levegő se ki, se be.




2014. szeptember 14., vasárnap

Kalifront körül a tenger kék. Vagy zöld?





Rab szigetén Lopárt mondják a szuper homokos strandok hazájának. Hát ez nem igaz! Kamporban széles lapos homokos plázs, mellette ingyenes parkoló. Pár méterre tábla hirdeti, féláron egész napra hajóbérlés. OK, kérünk egyet.









2014. szeptember 10., szerda

Adriai vihar




Reggelinél böngésztük a térképet, ma merre induljunk Rabon. Ekkor a terasz mindkét oldalán beúszott a képbe egy-egy felhő. Na a strandnak lőttek, pakoljunk túracipőt és csavarogjunk a kis falvakban.

A két felhő terebélyesedett, sötétedett, jobbról balról közelített egymáshoz, eltűnt a nap. Talán várjunk egy csöppet azzal a túrával. Hátrébb toltuk a székeinket, elhelyezkedtünk és vártuk az előadást.



2014. szeptember 7., vasárnap

Kanca! És egyszerre kettő!



Vasadon az a legmegnyugtatóbb, hogy  képtelenség úgy kimenni a lovardába, hogy ugyanaz az állapot fogadjon, mint egy héttel ezelőtt.
Most éppen két új ló legelt a karámban.

Ahhoz képest, hogy Erika az összes szentre megesküdött tavasszal, hogy Csenge után ide kanca be nem teszi a lábát, most kettő állt velem szemben.

2014. szeptember 2., kedd

Először jártam a tenger fenekén.





Supetarska Dragában kerestünk homokos strandot, kicsit lábat lógatni. Hegyre fel, öbölbe le. Nem jó, kavicsos. Megint fel, másik öbölbe le. Ez is sziklás.
Gonar egyik "Y" elágazásában apró tábla mutatta, búvár központ. Befordultunk, talán ott lesz jó strand.







2014. augusztus 30., szombat

Rab városában bicegve




Barbatban hét körül kezdődött reggel az élet a tengerparton. Először megjelentek a kocogók, őket követték a kutyasétáltatók, a sétányt söprögető kisautó nyolckor zörgött el előttünk. A nap a ház háta mögött jött fel, a fény a tengerről felkúszott a terasz korlátjáig. Mi már ott ültünk és ettük az egyhangú, ám de bőséges reggelit.







2014. augusztus 26., kedd

ENC kütyü, a horvát autópálya sztárja.



Már csak kettőt alszunk és indulunk az Adriára. Reggel óta ott fityeg a műhelyem ajtaján a tábla: Szabadság miatt zárva.
Ma szerezzük be az úthoz még hiányzó dolgokat. Köztük a "Kütyü"-t.  A kütyüre véletlenül bukkantunk.

Párom hetek óta figyeli a neten a kuna árfolyamát, az időjárást és a horvát sztráda telítettségét. Bújja a fórumokat, egy beíráson megakadt a szeme: "Mik a tapasztalatotok személygépkocsinál a kütyüvel?" Utána két pozitív válasz.


2014. augusztus 17., vasárnap

Berci a lovardában

Virágunk régebben lovagolt, de az már csak a ködös múlt emléke. Néha emlegette, jó lenne velünk kijönni Vasadra. Virágnak jött a szülinapja, Barna meglepte egy óra lovaglással.
Lovasnadrágját állítólag annó nálunk hagyta, sehol nem találtuk. Sebaj, apja kobakja jó, állítható a mérete, nadrágot kerít magának.

Tízre beszéltük meg a találkozót, de Berci elaludt. Berci öt hónapos, az álma szent és sérthetetlen, egy óra késéssel értünk ki.



2014. július 25., péntek

Beköltözött a vadnyugat Monorierdőre (www.origo.hu)


Szalmabálákra erősített nyilak mutatták, hol kell letérni az országútról, ha nemcsak térben, de időben is utazni szeretnénk egy kicsit. Monorierdő mellett álmodta és valósította meg egy szarvasmarha-kereskedő az igazi vadnyugati életérzést. Hétvégére versenyt hirdetett borjúterelés, -befogás, és egy sor angol nevet viselő, számomra ismeretlen versenyszámban. Az utolsó attrakció a bikarodeó volt.

2014. július 18., péntek

Imádom Bolerót!


Mindenki szabin van, nincs sok munkám, lovardában sincs tábor, péntek reggel még csak 23 fok van. Az idő lovaglásra érett. Nem hagyjuk ki!

Megint Boleró húzta a rövidebbet, megharcoltunk egymással. Addig nem engedett, míg a lókaparót és a kefét meg nem szagolhatta a kezemben. Megbizonyosodott róla, hogy nem száraz kenyér, ezután hagyta, hogy letisztogassam.

Előkerültek az X-ek, Erika teleszórta velük a lovardát. Kanyarodások, hajlítgatások, átülések, rövidítések, nyújtások. Boleró tíz perc után bemelegedett, ment mint a gép. Az X-eket kívülről majdnem súroltuk, az egyeneseket a falig kitartottuk, csak az utolsó másfél méteren fordultunk. Tök jó volt! Engedte, hogy bátor lovasnak érezzem magam egy órán keresztül.

Óra végén teljesen megdicsőültem! Erika irányított: apró húzások a kantáron, csizma segítség és Boleró több méteren keresztül, egészen a palánkig farolt! Párom megesküdött, látta a glóriát a fejem fölött!

Tudtam mi a dolgom, az etetőt dugig raktam száraz kenyérrel.
Mire végeztem, a hőmérő felkúszott harminc fokra, hazafelé a tarló fölött remegett a levegő.



2014. június 30., hétfő

Boa bogarai - 2. A munka


Előzmény itt.
.
Boa úgy számolt, hogy pár nap kell a méheinek, míg feltalálják magukat az új helyen és belövik az irányt. Egy hét után is csak azért kanyarodott Vasadnak, mert előző este iszonyatos vihar tombolt, kíváncsi volt, mi maradt a kaptárakból. A szája is tátva maradt, bogarai mindent telehordtak. Milyen véletlen, Boánál éppen voltak üres rekeszek, gyors csere, indult az akácméz gyártás.



2014. június 29., vasárnap

Felvidéki gyöngyszem, Bajmóci kastély


Hajnali hatkor indultunk, párom mára ötszáz kilométer utat tervezett. Szlovák felvidéken Bajmóc vára volt a cél.
Sahi után apró gond jelentkezett, a szlovákok az útjelzőtáblákat ritkán használják. Ha ki is tesznek néha az út szélére egyet egyet, azt is nagyon spórolósan, apró felületet használva.

GPS-ünk megkergült, a Google irányító kinyomtatott változata értelmezhetetlen volt, benzinkútnál megállva beszereztük a jó öreg megbízható turista térképet négy euróért.



2014. június 13., péntek

Péntek 13




Itt a nyár! A mai nap egy érdekes nap. Először is péntek tizenharmadika van. Másodsorban vége egy iszonyatos hőséghullámnak, harmadsorban ma ballagnak az általános iskolákban, mindenütt csinosan felöltözött tinédzsereket láttunk.

Utoljára pedig, hogy végre kijutottunk Vasadra lovagolni. Végre!





2014. június 12., csütörtök

Boa bogarai - 1. Az indulás

Boa, méhész. Ha beköszönünk hozzá a kertbe, a megszokott látvány, hogy fehér ruhájában, fehér fátyolos szalmakalapjában mint egy  menyasszony kering a kaptárai között.
Van egy rakás kaptára, amelyeket az országban össze-vissza fuvaroz, az aktuális virágzásnak megfelelően.

Vasadon idén látható volt, hogy az akác a virágból rekordtermést hoz.
István megadta a szomszéd erdő tulajdonosának a telefonszámát, gyors egyeztetés, egy hét múlva már szögre is akasztottuk a  táblát az erdőszélen, itt Boa méhei fognak legelni.


2014. június 4., szerda

A legszebb tizenegyedik.


Krisztina
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer nagyon nagyon régen egy gróf. Ez a gróf hiába akart boldog családot, a sors nem volt kegyes hozzá. Hiába hozott szerető feleséget a házhoz, az rövid házasságuk után meghalt. Második neje is erre a sorsra jutott, a gróf gyermektelenül öregedett meg. Oldalági rokona, Károly, erősen dörzsölte a kezét, elérhető közelségben érezvén az irdatlan nagy vagyont, amely reá száll a gróf halála után.

Ekkor váratlan fordulat történt. A családi kastélyában az öreg gróf felfigyelt kulcsárnéja huszonkét éves leányára, akinek udvarolni kezdett. Az érdeklődés kölcsönös volt és mit ad Isten, kihirdették a kézfogójukat.
Károly először meghökkent, majd dühbe gurult.
-Ez nem létezik! - Ha örökös születik, kicsúszik a vagyon és nem tudja megakadályozni!
Az esküvőre gonosz ötletet eszelt ki. Az idős grófnak nászajándékul egy koporsót küldött, aminek az oldalára az alábbi szöveget pingáltatta: "Neked nem asszony, hanem ez kell!"
Esküvő után nem sokkal a fiatalasszony egészséges gyermeket szült, de a szülésbe belehalt.


2014. május 3., szombat

Vanginak


Szia Vangi!



Vasárnap Vecsésen a görög húsvéton szememre vetetted, hogy sok a negatívum az írásaimban. Igazad van. Nehéz a sora a lovastanulónak!

De most ennek vége! Boldogan jelentem neked, hogy teljesen hiába mentünk ki a múlt pénteken Vasadra, a 4-es elején ránk szakad az eső, és elkísért a tanya kapujáig. Lovaglásról szó sem lehetett, Erika főzött egy teát.



2014. március 16., vasárnap

Rükvercbe raktam Bolerót!

Pénteken megint korán kopogtattunk a lovarda kapuján. Múlt héten terepen voltunk és pechemre Erika majdnem végig mögöttem lovagolt, észrevéve azon hiányosságomat, hogy folyamatosan pattogok a nyeregben.

Meg egyébként is mind a négy ló annyira kifáradt a tereptől, hogy utána egész nap noszogatni kellett őket, hogy dolgozzák le a zab árát.
Karámban maradtunk, Bolerót kaptam. Valami történt, mert a második kőrnél bepróbálkozott. Úgy oldalba rúgtam, hogy nem hitt a szemének. Befordult engedelmesen, majd a következő kőr ugyanazon szakaszán megint sodródni kezdett. Két hatalmas rúgás. Az óra lement minden gond nélkül.

Végig apró hajlítgatásokat gyakoroltunk fél lovardában, majd negyed lovardában, mert Erika hangszálai be vannak gyulladva, csak halkan tud kiabálni.
Óra végére Boleró megint tökéletes emberbarát lóvá vált. Erika szembe állt velünk és megpróbáltuk a lehetetlent. Addig addig igazgattam a zablát, szorítottam csizmával az oldalát, míg elindult hátra!
-Azta! Rükvercbe raktam a lovat!
Ez az apró csoda bearanyozta a napomat. Boleró kapta az összes teljes kiőrlésű száraz kenyeret!

2014. március 9., vasárnap

Végre újra tavasz, végre újra terep!

Péntek van és tavasz! Reggel nyolc óra, csak mi vagyunk a lovardában, Erika és Virág is ráér, menjünk terepre! Négy olyan lóval, amelyikből hármon egyszer már ültem. Hát ez izgalmas lesz. Mi több, Erika úgy osztotta ki a lovakat, hogy nekem Vili jutott. Ő az egyetlen akit egyáltalán nem ismerek, kapcsolatom csak annyi vele, hogy ő viselkedik a legnormálisabban, amikor a szárazkenyeret osztom ki közöttük.

2014. március 1., szombat

Vadgesztenye, aki szelidítésre vár






Vasadon az lenne az újdonság, ha nem történne lépten nyomon valami újdonság. A mostaninak a neve Gesztenye. Egy meleg sötétbarna szemű herélt, mind a négy lábán fehér zoknival,  orrán végigfutó széles csíkkal. Alacsony és ő is szereti a száraz kenyeret.
Múltkori órámon csak megcsodáltam, messziről kezesbáránynak tűnt. Aztán jött az influenza, kimaradtak az órák, most péntekre lett szabadidőnk.





2014. január 12., vasárnap

Versenyre készülök!


Boleró



Boleró hónapok óta élvezi a lovarda vendégszeretetét, mégis úgy alakult, hogy egyszer sem ültem rajta. Valaki mindig dolgozott a hátán.
Múlt héten kimentünk, de csak a lószag kedvéért utaztunk, aztán mit látok! Boleró ott áll felnyergelve! Ráadásul a nyereg nem western volt és lovasa is késett. Nálam se kobak, se csizma, de ezt a lehetőséget mégsem hagyhattam ki.


2014. január 1., szerda

A szűz kéz titka, avagy BUÉK az Ügetőn 2014



Év utolsó napja, rotyog a lencsefőzelék. Páromat hívja Karcsi, fél négykor találkozzunk az Ügetőn.

-Menjünk?
-Ok, induljunk, még az életben nem voltam a lovin!
Lencsefőzelékbe gyors habarás, kis rotyogás, gáz lezár, öltözzünk!
De tényleg öltözzünk, mert kint szétfagyunk! Harisnya és cicanadrág fölé egy vászonnadrág, pulcsi mellény pufikabát, a kocsiból michelin bábuként kukucskáltunk ki.

2013. december 5., csütörtök

Csengét a novemberi szél fújta be a lovardába



Erika telefonált, megérkezett Csenge! Feltétlenül látnunk kell!
- Mi van???
A világot bejárták új ló után, mióta Zeuszt lepasszolták keresik az utódját. Feltételek: nyugis, alacsony, kényelmes. Valamelyik tulajdonság mindig hibádzott. Aztán egy mellékes megjegyzés az állatorvostól, a közelben van egy eladó ló. Na hát így érkezett meg Csenge.

2013. november 30., szombat

OTP Lovas Világkupa 2013




November utolsó hétvégéje, hetek óta készülünk az OTP Lovas Világkupára.  Pénteki nap a gyerekeké, a Vasadi lovasiskola is kapott harminc jegyet. Néhány szülő feláldozta a délutánját és autója tisztaságát, betuszkolták a lurkókat, irány a Papp László Aréna.

2013. november 16., szombat

Őrség, élet a jurtában.

Andalúz kanca csikajával
Előzmény itt.

Lovaglás az Alpokalján, Őrségben andalúz lovakon, ezt már otthon elterveztük. Akár be is vallhatom, az egész kirándulás erre volt felépítve. 
Laci a vendéglátónk igyekezett lebeszélni minket de ha akarjuk elkísér. Nagyon nem fűlt a foga hozzá. Amíg el nem indultunk, nem értettük miért hirdeti a neten, ha nem szívesen vállalja.
Annak ellenére, hogy andalúz lovakból volt hatalmas a kínálat, László két kisbérit választott nekünk, pedig nagyon készültem azokra a fotókra, ahol ragyogó fehér sörényű, büszke ló tetején parádézok. Ő magának persze andalúzt nyergelt. Ennek a lónak volt egy vidám kis csikaja, aki nem tágított az anyja mellől. Laci magyarázta, hogy a kiscsikós kanca lovaglásához nagyobb tudás szükségeltetik. Kifordultunk a kapun és egyből  fény derült Laci húzódozására. 

2013. november 8., péntek

Őrség, egy napos kőrtúra.


Kupon! Szinte fillérekért az Őrségbe három napra! És andalúz lovakon lehet lovagolni. Mily meglepő, párom egyből nem húzta az orrát, hogy messze van.
Csütörtökön késő délután indultunk, gyorsan alkonyodott. M 70-esről mellékútra fordulva kimondottan jó minőségű aszfalton gurultunk, hirtelen satufék és közvetlenül előttünk a bokrok közül kivágódva, már ugrotta is át az út melletti árkot egy hatalmas agancsos, nyomában négy ünővel. Az autó előtt megzavarodtak, aztán rendezték soraikat és emelt fővel kecsesen, könnyed léptekkel átvonultak előttünk az országúton. Megbabonázva néztük őket.

Vaksötétben értünk Kercaszomorra, a farmon semmi világítás, Lászlót a tulajt bukdácsolva követtük a sötétben a házhoz.