Az erdélyi túra ötödik napja Vadaspark

Első és második nap itt.
Harmadik nap itt.
Negyedik nap itt.

Utolsó nap Ivóban, András délutánra hirdette meg a vadasparki lovastúrát, kettőkor találkozó a lovardában.
Immár ötödik napja minden reggel felfaljuk a kikészített áfonya és szederlekvárt.
Remek, akkor a délelőttöt használjuk arra, hogy a pár kilométerre lévő Zetelakán kifürkésszük a lekvárok árát, típusát, majd utolsó nap Székelyudvarhelyen bevásárolunk belőlük.




Claudiáék kiraktak minket Zetelaka templomának bejáratánál, egykor ugyanitt találkozunk.
A kis faluban a templom zárva, látogatása kipipálva. Idegenforgalmi hivatal ajtaján hatalmas lakat, ez is kipipálva. Négy dolog volt nyitva. Kocsma, virágbolt, élelmiszerbolt, temető.

Kezdjük a bolttal. Megtaláltuk a lekvárokat és a pálinkákat, osztottunk szoroztunk, holnap bevásárolunk.

Régi tragédia

Virágbolt nem érdekes, sétáljunk fel a temetőbe. Dombtetőre rakták, hosszú lépcsősorokon caplattunk fel. Száz százalékosan magyar nevek és sírfeliratok, minden családban öt, hat gyerek. Jellemző a feliratokon, hogy már előre fel voltak vésve azon  nevek és születési dátumok, akik végső nyughelyüknek választották a kriptát. Némelyik dátum még a múltszázad eleji, ők talán szétszóródtak a nagyvilágban, sose kerültek ide nyugodni, a haláluk idejét senki nem rótta fel a kőre.

A kis kápolna persze itt sem volt nyitva. Beültünk egy kávéra a közeli kocsmába. Mennyire furcsa volt, hogy mellettünk lazán rágyújtottak.

Claudiáék percre pontosan a templom elé kanyarodtak, indulás haza átöltözni.
Tegnap este Andrástól mindenki kapott egy sapkát, pólót és jelvényt a lovarda emblémájával. Kivétel nélkül, mindannyian ebben a piros pólóban jelentünk meg az indulásnál.

Korán érkeztünk, a lovakat akkor fogdosták össze. Csöpp Kinga ügyesen sorra kipucolta a patákat. A róla készült fotót meg kellett mutatnom neki, elkérte a gépet és a lovardában az összes kutyát megörökítette.
A csapathoz egy német család csatlakozott és az útvonal is új volt. András szólt, hogy erős meredeken fogunk kapaszkodni.
- Ugyan András! A tegnapi túránál rettentőbb útvonal nem létezik!

fotó: Szekeres Ágnes

Tényleg meredek volt, a lovak úgy lépkedtek, mintha lépcsőn járnánk. De elbírtak, nem estem le, Króna sem mert botlani. Manci a szelíd őzsuta sehol, senki nem várt minket a bejáratnál. Ez most csöndes túrának ígérkezett, nem riasztjuk el az állatokat.

A vadaspark négyszáz hektáros, kerítéssel körülzárt terület, hegyekkel, völgyekkel, patakokkal, tavakkal. A vadak szaporodása intenzívebb, mert a kerítés tetején futó villanypásztor, a felkapaszkodni vágyó ragadózókat visszatartja. A hiúz az egyetlen ami bejut, ő a fák ágairól ugrik be a parkba őzgidát rabolni.

Magaslesnél megláttuk Mancit, de nem csatlakozott hozzánk, engedte, hogy mellette elvonuljunk.
Végre egy túra, ami a lovaglás szépségéről szólt. Nem voltak életveszélyes távok, nem volt medvenyom, nem kellett leszállni a lóról, csak élvezni az utazást. Az utakon elfértünk, figyelhettük a távolban rohangáló szarvasokat. Ja, és a szarvascsordának rudli a neve.

fotó: Szekeres Ágnes

Megnéztük a vadbefogót. Ebbe a karámba csalják be a vadat, ha eladásra szánják, ide be tud állni a teherautó. A karám mellé építettek egy magaslest, amire felmászik egy vadőr és vár. Várja a nyomorult, hogy végre besétáljon a kiszemelt állat.
Ha másfajta vad veszi előbb észre a kitett csali csemegét, megszívta a szerencsétlen, mert ki kell hajtania a váratlan vendéget, majd újból elfoglalni az őrhelyet és ügyesen imádkozni, hogy végre a kiszemelt áldozat sétáljon arra. Akkor gyorsan megrántani a zsineget és a csapda ajtaja lezuhan. Végre mehet haza aludni.

Mindez alól kivétel a hím szarvas, ami olyan felfordulást tud rendezni, hogy a karámot és saját magát is tönkre teszi. Neki marad az altató injekció. Persze az is csak agancs hullatás után, mert egyetlen teherautó sem veszi figyelembe az agancs méreteit.

Pataknál itattunk és három órás csavargás után fordultunk vissza. Tavat megkerülve hosszú egyenes szakasz következett. András ugratott töltbe, mi mindannyian utána. A sebesség egyre fokozódott, végül az összes ló vágtába csapott át. Az utolsó dombról már szélsebesen zúdultunk lefelé. Murvás útra érve Króna szorosan András mögé sorolt be és egy csöppet sem tágított.
Az összes kavicsot, amit a lova patája felvert, telibe kaptam az arcomba. Becsuktam a szemem, szorítottam kézzel lábbal a lovat és hagytam vágtatni. Króna fékezett, a kapunál álltunk. Újabb tanulság, otthon veszek egy szemüveget.

András, akitől bármit kértünk, benne volt a hátizsákjában

Másik úton jutottunk vissza a lovardába. Négy napig tartó túránk során azt tapasztaltam, hogy az erdőben a motorosok kivétel nélkül betartottak egy íratlan szabályt, miszerint amikor találkoztunk velük, a motort leállították, megvárták míg elhaladunk mellettük. Az autósok is megálltak, de ők járatták a motort.

A pisztráng este nyolckor

Végre eljött az este, vele a várva várt pisztráng vacsora. Rávetettük  magunkat, egy óra múlva teli hassal dőltünk hátra. Végig néztük az utolsó naplementét, megittuk az utolsó pohár szilvapálinkát és eltettük magunkat az utolsó éjszakára.

A pisztráng este kilenckor

Csodás napokon vagyunk túl, minden perce élmény volt, egyetlen egy dolgot nem sikerült megoldanom. A 85B méret leszorítását. Több fajta sportmelltartót vittem magammal, a hét- nyolc órás túrák végére egyik sem adta azt a komfortérzést, ami elvárható lenne.

Másfél éve e miatt az öt nap miatt kezdtem el tanulni lovagolni és roppant büszke vagyok magamra. Párom elhitette velem, hogy ilyen idősen is érdemes belefogni ebbe a sportba. Vasadon a lovardában Erika rengeteg munkával belém verte az alapokat, hogy a Hargitán mindegyik napot tudjam élvezni. Ivóban megtanultam töltben lovagolni, sőt igazából itt a Hargitán vágtattam először, itt éltem át, mit tud egy ló igazából. Olyasmit sikerült elérnem, amiben nem igazán hittem a kezdetekkor. Köszönöm mindenkinek ezt az ajándékot!

Ági