Vasadon az lenne az újdonság, ha nem történne lépten nyomon valami újdonság. A mostaninak a neve Gesztenye. Egy meleg sötétbarna szemű herélt, mind a négy lábán fehér zoknival, orrán végigfutó széles csíkkal. Alacsony és ő is szereti a száraz kenyeret.
Múltkori órámon csak megcsodáltam, messziről kezesbáránynak tűnt. Aztán jött az influenza, kimaradtak az órák, most péntekre lett szabadidőnk.
Párom is beöltözött lovasszerelésbe, ő Boleróra ácsingózott. Ennek a lónak komoly múltja van a western lovasversenyekben.
Olyan régen nem voltam ló közelében, hogy a pata pucolásához fordítva álltam be. Lehajoltam és azon gondolkodtam, vajon Gesztenye miért nem hajlítja a lábát. Erika erősen figyelt és fogalma sem volt, hogy mi a szöszhöz készülődöm, aztán kirobbant belőle a nevetés. Megfordított és csodák csodája a ló lába behajlott.
Itt a tavasz, ha másból nem is, de abból látszik, hogy vedlenek a lovak. Gesztenye letakarítása után hasonló mennyiségű lószőr tapadt a pulcsimra, mint amennyit a lovon hagytam.
Apró segítséggel ügyesen ültem fel a hátára. Komótosan sétáltuk kőrbe a pályát, a sarkokat kilovagoltam. Most már talán ügethetnénk is, csizmámat odaraktam. Semmi. Kis fejrángatózás, séta tovább. Csizma és ciccegés, megerősítve derékmozgással, kissé nagyobb fejrángatózást váltott ki, de a séta folytatódott.
Pálca a fenekére, visszarúgott.Igen! Már megint! Gesztenye besorolása megtörtént, ő is a köcsög lovak osztályába tartozik.
Közben párom felnyergelte Bolerót, bevonultak a pályára. Elém állt, ügetésbe csapott, maga után húzva Gesztenyét. Na! Végre ügettem! Ja, és én most éppen versenyre készülök! Az utolsó helyezést előre lefoglalom!
Boleró mögött ügettem, de az irányba beleszólni nem tudtam. Egy dolgot volt hajlandó megtenni, megállt. Aztán az ügetés indításával meg kellett várnom, míg párom újból elém került.
Erika még egy kicsit szórakozott a bénaságomon, majd lovat cseréltünk, végre Boleró nyergében ültem. Jaj mint egy rémálom vége, kitágult a tér, jöttem, mentem a pályán, ha akartam ügettem, ha akartam fordultam és természetesen arra amerre én óhajtottam. Egyenletes ügetésben dolgoztam végig az órát, a kijelölt pontokat hajszálpontos derékszögben érintettem. Feltámadt bennem a remény, talán van valami keresnivalóm a versenyen. Óra végére Boleró elfelejtette mi az az állj. Teljes derekammal a hátán feküdtem, de ő csak kocogott a maga kis tempójában. Nem tudtam rá haragudni. Jóindulatú lovacska és az ő lábában még volt pár kőr.
Közben párom helyben megizzasztotta Gesztenyét, aki hirtelen oly hajlékonnyá vált, akár egy kígyó is lenyelhette volna. És elindította. Minden gond nélkül átcsaptak ügetésbe, majd vágtába. Persze azt éles szemeimmel láttam ám, ahogy párom lazított a csizma szorításán, Gesztenye minden akácfát stoptáblának nézett, rögtön mozdulatlanságba merevedett. A versenyen ő fogja lovagolni ezt a makrancos lovat.
Délre eleredt az eső, lecsúsztam Boleróról. Leszerszámoztam és szakadó esőben hazagurultunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése