Supetarska Dragában kerestünk homokos strandot, kicsit lábat lógatni. Hegyre fel, öbölbe le. Nem jó, kavicsos. Megint fel, másik öbölbe le. Ez is sziklás.
Gonar egyik "Y" elágazásában apró tábla mutatta, búvár központ. Befordultunk, talán ott lesz jó strand.
Tanja és a lánya vezette a céget, ők rögtön azt hitték, búvárkodni jöttünk. Párommal összenéztünk, miért is ne.
Egészen addig két malomban őröltünk, míg rá nem jöttünk, be kell vallanunk, mi búvárt idáig csak a National Geographic csatornáján láttunk.
-Ó! Miért nem mondtuk. Akkor most kezdjük az elejéről.
Három fontos alapszabály!
1. Víz alatt a nyomás erősödik, fülünkben a nyomás különbséget ki kell egyenlíteni az orrunk befogásával és a levegő benntartásával.
2. A mellényünkbe áramló oxigénnel szabályozzuk a merülési magasságot, egyik gomb feltölti oxigénnel, a másik kiengedi belőle. Ne keverjük össze a gombokat.
3. Ha a búvárszemüvegbe víz szivárog, felemelt állal ki kell fújni a levegővel együtt.
Megtanultuk azt az öt kézjelet, amivel lent kommunikálni fogunk.
Na most már jöhet az öltözködés. Mit kell a ruha alá vennünk? Reggel csak fürdőruhát dobtunk a szatyorba. Tanja megnyugtatott, akár pucéran is felhúzhatjuk.
Bepréseltem magam a neoprén ruhába, lábamra próbáltam a békauszonyt. Az lett a vége, hogy nem bírtam felállni a földről. Annyira bénák voltunk, fetrengtünk a nevetéstől a nyomorunkon.
Tanja lánya mögé felsorakoztunk. Hátunkra csaptuk a békatalpat szemüveget és lecsattogtunk a lépcsőkön a tengerhez.
Ott már várt minket beöltözve Írisz. Írisz a neve ellenére egy fiatalember volt. Bemutatta azt a harminc kiló cuccot, amit ránk fog aggatni, de ne féljünk, nem fogjuk érezni.
Én kezdtem. A parton kaptam a derekamra egy sor szíjra fűzött ólomsúlyt. Ezzel beszédelegtem a tengerbe.
Mellig érő vízben rám adta a mellényt, ami fel volt fújva, hátamon a palack.
Elismételtük a három alapszabályt, békatalpat szemüveget felvettem, pipára ráharaptam. Írisz megfogta hátul a nyakamnál a grabancomat és háttal ráfektetett a vízre. Amikor átitatódtam mindenütt vízzel, elől fogta meg a nyakamnál a ruhát és határozottan nyomott a víz alá.
Végig nézte a szememet, a víz alatt is követett. Jelzett, jó lenne, ha lélegeznék, mert nem sokáig fogom bírni visszatartott levegővel. Tényleg, én tudok lélegezni a víz alatt is! A buborékok vidáman szaladtak fel előttem a csutorámból. Amikor nyugodttá vált a lélegzésem, a hasamra fordított. Mutatta kezdjek el úszni kis kőrben, ő megy és hozza a páromat.
A békatalpak eleinte zavarták egymást, ha összecsattantak, azt a beteg lábujjam bánta. Oda-vissza úszkáltam, kukucsoltam a tengerfenéket, ahol semmi nem volt. Éreztem, hogy a békatalpamat valaki visszahúzza. Párom is készen állt a nagy felfedezésre. Írisz a hátára felkötött egy vízen lebegő felfújható piros jelzőbóját, indulhatunk.
Ráhasaltam a vízre, beúsztunk. Irisz megnyomta a gombomat és a levegő elinalt a mellényemből. Lemerültem. És ott lent egyedül voltam.... Megláttam Írisz lábát, egy biztos pont. Párommal mellém süllyedtek.
Mutatta az irányt és én rögtön halálra rémültem egy óriási betontömbtől, amihez a hajók bójái voltak rögzítve. Kis kőrt csináltunk, vissza a parthoz. Írisz a stégről hozott még egy balanszot, amit a derekamra csatolt. Most már tudtam egészen a tengerfenékig süllyedni. Az első alapszabály szerint állandóan igazgattam a nyomást a fülemben.
Beljebb merészkedtünk nézegettük a különböző formájú betontömböket. Párom feje fölött lapátoltam, vicces volt, amikor a kifújt buborékai közé beúsztam és némelyik buborék a szemüvegemen megakadt. Halrajok után iramodtam és egyszer csak előttem egy óriási sötét valami a mélyben.
Írisz! Írisz! Visszafordultam, mutatom neki, ott valami nagy rettenet van. Mutatja igen, pont oda tartunk, menjek.
Menjen akinek hat anyja van, bevártam őket és együtt közelítettünk.
Egy hajó! Egy igazi elsüllyedt hajó feküdt a homokban. A mindenit! Pedáloztam erősen, a hajó orrához érkeztem. Roppant izgalmas volt, meg kell nézni, hátul a kajütnél mi van.
A kormányülésen, az oldalára fordulva feküdt egy vödör. Esküszöm Cousteau nem örült ennyire a Britannic kincseinek, mint ahogy én ennek a felmosóvödörnek. A száját elszántan védte egy kis halacska.
Írisz jelzett, haladjunk tovább. A víz alatt minden tájékozódási képességemet elvesztettem. Pár percenként hátrafordultam, nehogy elveszítsük egymást, de mindig más irányba találtam őket, mint ahogy gondoltam.
Páromnak lábán a bütyök jelzett, hogy már elég volt a békatalpból. Felemelkedett. Írisz megnézte a nyomást a palackomban, annyira van időm, hogy kifelé úszva még búvárkodjak.
Közel egy órás élmény volt, a vizes ruhát lehámozni apró harc a végén.
Átöltöztünk fürdőruhába és visszamentünk a partra, most már a strandolás élményéért. A vízalatti hajó csak nem hagyott nyugodni, felvettem az ötszáz forintos búvárszemüvegemet a pipával és visszamentem a kikötőbe, hátha a vízfelszínről is látni. Alig dugtam be a fejem a vízbe, egy vitorlás rögtön ráfutott a hátamra. Most már értettem, Írisz miért akasztotta magára a rikító jelzőbóját. Nem kockáztattam, inkább elmentem kagylókra vadászni.
Este kiültünk a teraszra nézni a naplementét, holnapra rossz időt ígérnek.
Párom szerint azt a hajót direkt süllyesztették oda, hogy legyen mit nézegetni a nagy semmi közepén. Természetesen nem hittem el neki.
Indulás: itt
Rab városában bicegve: itt
Adriai vihar: itt
Kalifront: itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése