2015. január 11., vasárnap

Egy szépség és egy szörnyeteg

első nap: itt
második nap: itt

Négy napot szántunk Vas megye kastélyaira. Előtte a neten felkészültünk: nyitvatartási idők, előzetes bejelentkezések, stb...
A vépi Erdődy kastély egyik volt a sok közül. Netről a képek már az agyunkban rögzültek, de amikor a kastély elé kanyarodtunk, egy csöppet ledöbbentünk. Ég és föld a képek és a valóság. A pusztulás már átvette a hatalmat.









Erdődyek ötszáz éves tulajdonlása alatt többször át lett építve ami stílusának változását is hozta, mellé a park fenyőfásítása újdonságnak számított.

Utolsó használója a rendszerváltásig a Mezőgazdasági Gépész szakiskola kollégiuma, de miután az iskola új épületet kapott, a kastélyt magára hagyták.






Főkapu és egyben óratorony volt a sétánk indulópontja. Kőrbe járva mindenütt a lehullott vakolat, leszakadt spaletták, betört ablaküvegek, ereszcsatornából kivirágzó növények a látnivaló.

Kutyás őr szemlélt minket messziről, a kutyának szimpatikus voltam, rajta keresztül szóba elegyedtem az őrrel. Sem felújítás, sem állagmegóvás, csak az őrzés és a néha néha idelátogató fontos emberek ígérete, ami minden évben megismétlődik.
Tulajdonképpen ennyi, ha az ígéretek teljesülnek, visszajövünk.

Irány a Jáki templom. Itt megint bedurrant az agyunk. Szemben a pénztár zárva, a kitett szöveg szerint előzetes bejelentkezés szükséges, de a telefonszámot elfelejtették a bejárati üvegre kitenni.

Templomkert kapuja nyitva, legalább kívülről járjuk kőrbe.
Gyönyörű román kori bencés templom, előtte a szent Jakab templom áll. A hóban az összes lábnyom e mellé a kis templom mellé vezetett, onnan volt a legjobb lehetőség fotózni.
Persze a főbejárata a leghíresebb, minden faragását szemügyre vettük. Nem értek hozzá, elhittem, hogy normann és burgundi hatás érvényesül benne. Az apostolokat legalább felismertem.




Szétfagytunk, az első kávézót megtámadtuk. Míg lefőtt a kávénk, a tulajnak panaszkodtunk, hiába utaztunk több száz kilométert, mégsem látjuk a templomot belülről.
- A pénztárban ne is keressenek senkit! Valami tiszántúli vállalkozó kapta meg a lehetőséget, sose látni. Viszont itt a paplak, szóljanak a plébánosnak. Ha itthon van, kinyitja.


Egy próbát megér, párom előre lökdösött, inkább én csöngessek be a paphoz.
Már éppen a gombhoz értem, kinyílt az ajtó. Reverenda volt rajta, nem tudtam eltéveszteni, kivel állok szemben.
- Mi járatban édes lányom?
Na kitört belőlem a panasz! Utaztunk, fagyoskodtunk, aztán most itt állunk, a templom meg zárva.






- Édes lányom! Lenyomtad a templom ajtó kilincsét? Reggel én nyitottam ki a déli oldalon!

Bakker! ennyire egyszerű lenne? Csak pislogtam, mint hal a szatyorban, ez eszembe sem jutott, miután még a kiírás szerinti belépőjegyet sem tudtuk megvenni.
- Ha befagyott az ajtó, told erősebben lányom! Ha így sem megy, kiálts át, segítek. A bejárat mögött találsz egy automata perselyt! Dobj bele száz forintot, négy percre felkapcsolnak a lámpák, úgy járd kőrbe.
- Köszönöm. Melyik a déli bejárat?
- Édes lányom! Látod, itt kelt fel a nap. - mutatott egy irányba. - Ebből már tudni fogod.
- Köszönöm szépen, viszontlátásra.
- Isten áldjon lányom! Egyébként honnan vagy?
De ciki! Pesten ilyen bénák élnek! - Budapestről.
- Vidd a hírét Jáknak.




Az ajtó persze minden nehézség nélkül kinyílt, a perselyt is megtaláltuk.
Az oszlopok csodásak, a középkori festmények halványan részlegesen láthatók. Bolyongtunk, bogarásztuk a rajzokat, élveztük a csendes áhítatot.

Kifelé jövet egy család épp a külső kőrt fejezte be a templom körül, indultak a parkolóba. Párom figyelmeztette őket, az ajtó nyitva, be lehet menni. Hálásak köszönték, ők is turisták voltak. Na, nem csak mi vagyunk ilyen egyszerűek.




Párom régi osztálytársához tettünk egy kis kitérőt Csényére, túrós palacsintával tette meg a visszautasíthatatlan ajánlatát.
Az estét megint csak a sárvári fürdő zárta, lábaink minden este egy kicsivel nehezebbek voltak.

Ják és a kedves jáki plébános jó hírét innen kürtölöm a világba.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése