második nap: itt
-Máté! Ma reggel is én készítettem a kakaódat!
Ragyogó ég, ma már csak megszokásból kaptam fel a hotel ernyőjét a kijáratnál. Becuccoltunk, kezdésnek romos várat nézünk. Végre Lajos is élénk érdeklődést mutatott a túra iránt.
Zvikov váránál immár rutinból nyugdíjasnak kiáltottuk ki Lajost, hetven korona volt a belépője, nekünk kilencven.
Emeleten kezdtünk. Az ép szobák szerényen bútorozva, falakon bitang jól megmaradtak a freskók. A lepusztult szobák, amelyek már romok, ott mint egy teraszról gyönyörködhettünk a Moldva és az Otava találkozásában.
Földszinten egy sötét kamra tök jól berendezve középkori iskolának. Apró padok, apró székekkel, fal mellett düledező polc, szemléltető tárgyakkal, kitömött madarakkal. Mellette asztal, rogyásig papírtekercsekkel.
Másik kamrában a kollégium, sorban szalmazsákok a földön. Tanár úrnak deszkaágy, friss szalmával bélelve.
Következő állomás Orlik kastély, a túravezetés két óra múlva kezdődik. Lajos megszavaztatta velünk, hogy nincs idő kivárni a nyitást, induljunk. Ekkor a bokor mögül előtipegett egy páva. Gyönyörű volt. Elsétált a párjához és ott farktollait legyezőként szétnyitva parádézott a tojónak. Vaki kívülről kőrbe járta a kastélyt, aztán indulás.
A Vörös kastély az én kívánságom volt, Jókai: Névtelen vár című regényét ott forgatták. Még mielőtt Lajos felocsúdott volna, már megvettük a jegyet, természetesen neki nyugdíjast és természetesen cseh nyelvű vezetés volt. Azért itt is kaptunk egy magyar nyelvű füzetkét, amivel követtük a csoportot.
Nem vettem észre, hogy tilos fotózni, végig csattogtattam a gépet, az idegenvezető hölgy szemet hunyt felette. A látnivalók a Schönburg-Hartenstein család hagyatéka, ami nem is kevés. Természetesen alig vártuk, hogy a dolgozószobába érjünk, ahol Karintiai-Tiroli Margit arcképének a grafikai másolata lóg a falon. Botrány, ahogy az a nő kinézett!
Utolsó csoport voltunk, utánunk bereteszelték a nagykaput. És most jöjjön a nap megkoronázása, már tegnap kinéztük Krumlov óvárosában azt a kocsmát, ahol ma befejezzük a napot.
Besétáltunk és a kocsma tömve. Már megint a kínaiak uralják az asztalokat, hadonásznak az elmaradhatatlan szelfibottal.
Pincér kislány este kilencre ígért szabad asztalt. Na azt már nem! Lecövekeltünk az utcán és meredt szemekkel lestük, mikor áll fel valaki. Tíz perc után az egyik asztalnál fizettek, Vaki odasomfordált és ügyesen elzárta az utat más próbálkozók elől.
Kezdésnek barnasör és sligovica, köszönjük, de csak utána kérjük majd az étlapot. Vaki a vegetáriánus étrendjével eddig az összes kocsmárost megőrjítette, de ezek fel voltak készülve. A pincérlány szemrebbenés nélkül vette fel a zöldséges kotyvasz rendelést. Mi megelégedtünk egy-egy csülökkel.
Nem semmi volt! Kívül sörrel locsolt ropogós páncél, belül omlós isteni hús. Mellé reszelt torma, ami a náthánkat egy pillanat alatt kihozta. Bakker! Letuszkoltuk! De le ám! A végére leküldtünk még pár sligovicát sörrel, hazafelé fényesebben világítottak a lámpák és a csillagok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése