2015. október 25., vasárnap

Csak a kutyánk maradt józan.




Salzburg kártya. Egész nap jártuk a várost. A kártya mindenhova zöld utat adott, ami lényeges volt Salzburgban. Estére a lábunkon ólom súly, legyen a nap utolsó állomása a Stiegl sörgyár. Kártyát lehúzták, a belépőjegyhez járt egy zacskó sós ropogtatni való. Ügyes húzás. Rágcsáltuk és a sörgyár múzeumát járva a végére jól megszomjaztunk.











A múzeum egy olyan labirintus, ami vízszintes helyett függőlegesen tekereg. Bemutatja a sör gyártását kezdve a komló termesztésétől a palackozásig, e mellett időutazást is tettünk a gyárban. Szórakoztató, látványos, sokáig nem is vettük észre, mennyire elfáradtunk.












Kutyánk persze ide is bejöhetett, kulturáltan szaglászta végig a kiállított kupákat.
Föl-le, föl-le, minimum tíz emeletet másztunk meg míg végre megtudtuk hogyan lesz az árpából sör.
Gondolom a tervezők rájöhettek, mekkora szívatást csináltak ezzel a rengeteg lépcsővel, utolsó emeletnél volt egy lift alternatíva. Rácsaptunk a lehetőségre.







A gyár kertje hangulatos kiskocsma. Hatalmas fák alatt sörpadok, apró asztalok. Belépőjegyünk oldalán négy leválasztható rész, amiből három lehetőséget adott, hogy berúgjunk. Pincér kislány letépte őket, visszajött hat korsó sörrel. Egyenként tette az asztalra, mindegyik korsóhoz fűzött egy kis mondanivalót. Hat különböző típusú sör. Ebből a világos, és a sötét nevűre emlékszem.

Egészségünkre.



Az első korsó gyorsan lezúdult a torkunkon, köszönhetően a hőségnek és az elropogtatott sós rágcsinak.
Második korsó után elindult a beszélőkém. A mellettünk lecövekelő osztrák hölggyel, aki megcsodálta kutyánkat, vidáman elbeszélgettem mindenféle német tudás nélkül.
A harmadik is lement, ezt azért tudom biztosan, mert másnap a fényképezőgépben megtaláltam az erről készült fotót.





Hátra dőltünk, vártuk, hogy kettő helyett újból egyet lássunk. A kijárathoz csakis az ajándékbolton keresztül tudtunk eljutni. A belépőjegy negyedik leválasztható részét a pénztáros elvette és két piros korsót kaptunk érte.











Mindketten különbözőképpen emlékeztünk a visszavezető útra, azért csak-csak megtaláltuk a nyolcas busz megállóját. Este volt, a város tele hozzánk hasonlóan vidám őrültekkel. Érdekes volt látni, hogy a színházba igyekvők minden gond nélkül gyalogoltak utcákon keresztül a nagyestélyi ruháikban.

A busz kivitt a város széli parkolóba, ahol is minden gond nélkül három korsó sör után beültünk a kocsiba és visszamentünk a szállásunkra. Visszaértünk.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése