2016. augusztus 19., péntek

A hajókirándulás, amit Orbán nevével hirdetnek.

Zadar  ITT  //  Privlaka  ITT
Sibenik és a Szt. Miklós erőd  ITT
Vir Vörös sziklái  ITT  //  Nin  ITT
Krka Nemzeti Park  ITT

Felkészültek voltunk, a fórumokon olvastuk, hogy a Kornati kirándulást hirdető irodák nem Kornatiba, hanem Telascica Nemzeti Parkba visznek.

Zadar kikötőjében az egyik hajóút árus úgy hirdette magát, hogy magyarul is beszélnek. Odaléptünk, ráböktünk a magyar zászlóra.





Fiatal jóképű srác, előkapott egy hatalmas képes albumot.
- Reggel 8.40 itt vagy. Nagy sárga hajó vársz. Te utazol nagy sárga hajó Kornati. - Kezdte lapozni az albumot.
- Nézd. Te látsz sok kis sziget. Sok beautiful sziget - Lapozás.
- Látsz privát delfin - mutatott a képen a vízből kiugráló delfincsapatra.
- Te mész erre - ujjával húzta a térképen a piros nyíllal jelzett útvonalat. Rábökött egy apró pontra.
- Ez sziget ebéd, nagy ebéd, utána három óra fürdesz, relax.
Valóban Kornati szigetvilága volt az útvonal, keverve egy kis Telascica Nemzeti Park szigeteivel. A sós tó nem volt benne.
- A Mir sós tóhoz nem megy a hajó?
- Neeeem! Oda nem mész! Másik hajó oda, az neked nem jó út. - Átlapozott az album hátuljára, ott volt egy jóval kedvezőbb árú hajóút, de csak a tóhoz. Kezével letakarta, és itt jött a mondat, amivel meggyőzött minket.
- Te mész nagy sárga hajó Kornati! Te látsz Orban Viktor privat sziget. Orban ott relax vele barát  Meszarosz Laurensz.
- Megyünk! Hogyne mennénk! - Párom már számolta is az egész napos parkolási díjat.
- Nem fizetés! Neked privát free parking!
Előkapta a Zadar térképet. - Hol jössz Zadar?
Ráböktünk Zatonra. Tollat keresett, húzta a vonalat Zatonból Zadar városi kórházáig. - Privat parking neked, full shadow! - Szélesen vigyorgott, vele nevettünk, feldobta a napunkat.
Befizettük az előleget, száz kunát. A maradék hatszázhúsz kunát, majd két nap múlva az induláskor.

Hétfőn reggel a kórház parkolójában bőven volt szabad hely, bár az árnyék két hatalmas fára korlátozódott, ott a helyek már foglaltak.
Tizenöt perces séta a kikötőig, gyűlt a tömeg, személyesen a kapitánynak fizettük a hátralékot.
Jó helyet csíptünk meg, végig árnyékban maradtunk.
Kilenckor futott ki Zadar kikötőjéből a párom szerint sárga, szerintem zöld hajó. Mikor a szigetvilághoz közelítettünk, felszaladtam a fedélzetre, és ragyogó fotókat készítettem.







Valóban volt magyar nyelvű idegenvezetés. Folyamatosan ontották a hangosba az adatokat és a látnivalókat hat nyelven. A kis szünetekben régi slágerek szóltak. Megkaptuk az indító kupica pálinkát egy szendviccsel.

Behajóztunk a szigetek közé. Többségében kúp alakúak, elvétve érdekesebb alakú szigetekkel.










A hajó mérete nem engedte, hogy a kisebb lagúnákban is közlekedjünk, ott rotyók, yachtok,  kecses vitorlások siklottak.

Először Illírek éltek itt, most a szigeteket a birkapásztorok foglalják el. A mai napig jelentős mennyiségű, több ezer birka és pár száz szamár él itt, esélyt sem adva arra, hogy a Velenceiek által kiírtott fákat valamilyen növényzettel újra pótólhassák.









A szigetek száz százalékban magántulajdonban vannak. Itt sehol se víz, se villany. Pár szigeten a védett öblökben a parton apróbb házikók, tetejükön napelemmel.

Részletes történelem itt.

Megkerültük a szigetvilágot és a nyílt tenger felől indultunk vissza.










Itt voltak a képekről már ismert száz méter magasságot is meghaladó sziklafalak, és ezek a tengerszint alatt még ugyanilyen mélyen folytatódnak. A tenger nyugodt volt, hosszan láttuk a függőlegesen mélybe futó sziklafalakat. A szigetek neveit folyamatosan mondta a hangos, Néhányat sikerült megjegyeznünk: Nagy szajha, Tányér, Poszeidon...






Poszeidon szigete



Lavdara szigetén volt a pihenő. A sziget tulajdonosa a kikötő mellett árnyékos étkező padokat alakított ki, ennek ellenére az ebédet a hajón szolgálták fel. Salátamixhez a választék vagy hal, vagy grillezett csirkemell volt friss kenyérrel. És többször repetázhattunk, addig kínálták, míg mindenki szuszogott. Bor és üdítő járt hozzá.









A sziget teljes szélessége háromszáz méter, a két parton a hajó utasai szétoszlottak. Mi a túloldalt választottuk. A hirtelen emelkedőt leküzdve óriási lapos sziklák vártak minket, ahol a repedésekben kellemes árnyékot is találtunk.

Elő a búvárszemüveget, a víz hirtelen mélyült és kristálytiszta volt. A hasadékokból sügérek úsztak ki, az elmaradhatatlan tengeri uborkák és a sünök a tengerfenéken ringatóztak. És láttam rengeteg sárga virágot. Talán a prospektusokban írt korall volt, nem tudom, csodaszépek voltak.




Tányér sziget. 

Mellettünk tanyázott egy orosz hölgy a lányával. Mindkettőn harsány széleskarimájú szalmakalap és szélben lobogó muszlin kendő a derekukra tekerve. Kiválasztottak egy lapos, félig a tengerbe nyúló sziklát és ezen másfél órán keresztül egymást fotózták. Készült kép csábos mosollyal épp a tengerből kiemelkedve, vagy kéjesen elnyúlva sziklán, vagy huncut kacsintással és éppen kivillanó combokkal, vagy kecsesen libegve a tengerben. Aztán megjelent Iván a két gyerekkel és felzavarta őket a hajóra.





A három óra gyorsan elrepült, indult a hajó vissza. A sirályok már tudhatták, hogy számukra is eljött az ebéd ideje. A szigettől eltávolodva a konyhai hulladékot behajították a tengerbe, millió sirály egyszerre csapott le, felkorbácsolva a vizet.
Zadarhoz érve a parton az egyetem épülete napfényben fürdött. Nem semmi látvány volt. Ez a nap úgy ahogy volt, megérte az árát.



Amikor Isten megteremtette a világot, a tarisznyájában megmaradt néhány kő. Kihalászta, összemarkolta és lehajította a földre. A kövek a tengerbe estek, szétgurultak. Az Öreg  lenézett, forgatta a fejét, elégedetten hümmögött. Úgy ítélte, ezekkel az apró kőszigetekkel koronázta meg a művét, a világ teremtését. Elnevezte Koronázásnak. Szlávul: Kornati.

2 megjegyzés:

  1. Hahahahahaha, az oroszos fotózós részen nagyon felnevettem. Édesanyám ukrán származású, és ő bárhol bármilyen élethelyzetben felismeri, ha valaki ukrán, de legfőképp ha valaki orosz, ez a pózolós-fotózós dolog is TIPIKUS orosz jellem, már mi is belefutottunk néhányba, de ennyire érzékletesen nem tudtam volna visszaadni. :D

    VálaszTörlés