2016. augusztus 21., vasárnap

Zadar kincsei


Kornati túra ITT  //  Privlaka  ITT   //   Nin  ITT
Sibenik és a Szt. Miklós erőd  ITT
Vir Vörös sziklái  ITT
Krka Nemzeti Park  ITT

Zadar legalább egy nap, de ez a nap tartalmas és élménydús.
A szárazföldi kapunál léptünk be a városba. Ezen a kapun a Velenceiek megörökítették jelképükkel a szárnyas oroszlánnal, hogy Zadar népe annó behódolt nekik.






A kapun túl az első jobboldali mellékutcákból lépcsőztünk fel az Öt kút teréhez.

Utólag szégyellem, de akkor elfelejtettem legalább az egyikbe bekukucskálni. Bár a kutak mind fedettek voltak, de ez nem jelent gondot.

Mellette a Kapitány tornya, amit csak azért nem másztam meg, mert az erőmet tartalékoltam a harangtoronyhoz.




Innen indul a bédekker szerint az az út, ahol Zadar pazar palotái a látnivalók. Mondanom sem kell, egyet sem láttunk, az egész utca elkerítve, mögötte a palota homlokzatok fóliával takartak. A kerítéseket néhány helyen már kimozdították, ott bekukucskálva láttuk, hogy a felújítás még nagyon az elején tarthat. A belső tereket tartó gerendák leszakadva, összetörve a padlón, a falak kívül belül omladoznak.

Zadarban nyolc templomot  mindenképpen látnom kell, induljunk neki.

Szent Mihály templom


Szent Simon temploma zárva, rögtön kilőve.

Szent Mihály temploma egy apró épület a Spire Brusine és a Klaica utca sarkán. Az utcák annyira szűkek, hogy a körülötte lévő kocsmák kitett asztalai székei kőrbe veszik a templom bejáratát. Az apáca, akit követve közeledtünk a templomhoz minden zokszó nélkül kerülgette a kinyújtott lábakat, mi is ezt tettük.







Visszaslattyogva a Klaica utcán kijutottunk a Népek terére.
A városi őrség és a felette lévő óratorony zárja a tér egyik oldalát. Előtte kávézó terasz. Még nem éreztük a vészes kávéhiányt, szemben a Pedrini palota árnyékos lépcsői tetején ütöttünk tanyát.

Mellettünk két srác pillanatok alatt összekötöttek pár madzagot, egyik végét az erősítőbe, másik végét a gitárba dugták, kellemes hangon nótáztak. Felfedeztük a téren azt a régi lámpát, ami 1860 után olajjal adta a közvilágítást.




Szt. Péter és Szt. András temploma


Szent Péter és Szent András temploma apró tünemény egyszerű építmény. Itt van a legjobb hűtőmágnes választék. Nem a gagyi gipsz tömegáru, hanem kézzel gyártott egyedi.

A pénztáros mutatta, hogy a templomból egy apró bejárat vezet a másik, még kisebb templomba. Itt felfedeztük a freskó töredékeket, valamint az oszlopokat tartó római köveket.







Sétáltunk tovább és ekkor az egyik kirakatban ott láttam álmaim álmát! Egy édesség boltot, ahol gumicukrot árultak istentelen mennyiségben. Befurakodtam, azt sem tudtam hova kapjam a fejem, a falakon végig a polcokon, előttem pedig hordókban elképzelhetetlen formákban a gumicukor. Melyikből vegyek, mit kóstoljak? A kígyót választottam. Másfél métert vettem, potom kétezer forintnak megfelelő kunáért. Párom hörgött, egész nap a fejemhez vágta, de nem baj! Megérte. A zacskóból hosszú ideig rágtam a végeláthatatlan hosszúságú gumikígyót.



Befordultunk a Szent Chrysogonus templomához, ami megint csak zárva volt. Az árnyéka viszont széles, annak ellenére, hogy talán sosem lesz befejezve. A tornya még várat magára.

Mögötte piac, az árusok egy része már csomagol. Megálltunk a péknél, illedelmesen vártunk, mert éppen telefonált. Talán tovább is várunk, ha párom nem éhes. Az árus jelzett a szemével, hogy látja, itt vagyunk, de tovább csacsogott a barátnőjével. Otthagytuk.



Szent Donát templom

Visszafordultunk, vettünk egy-egy szelet pizzát és most megnézzük Zadar jelképét.

Párom itt kezdte a sztrájkot. Nem jön be velem a Szent Donát templomba, a húsz kunás jegy árát inkább elfagyizza. Menjek be nyugodtan, neki már elege van a templomokból. Bent kaptam magyar nyelvű tájékoztatót, az alapján jártam végig a kőr alakú kora román kori templomot. Emeletén szobor kiállítás. Alaktalan fehér kövek fényesre csiszolva, címük: Sziluett! Nahát!






Szent Donát temploma mellett óriási napernyős kávézó, beültünk a napi jegeskávénkra. Párom itt lecövekelt, én a tizenöt kuna befizetésével jogot szereztem, hogy megmásszam a kávézó melletti Szent Anasztázia templom harangtornyát.

Könnyen felértem és itt egy csöppet felháborodtam. A torony erkélyének a korlátja pont a szemmagasságomban volt. Csak akkor láttam át fölötte, ha a cipőm orrára pipiskedtem és jól megkapaszkodtam a korlátban. De akkor sem láttam csak a távoli tájat, mert a kőkorlát széles volt.

A korlát alatt vastag kőoszlopok, amik még erős vasráccsal is meg vannak erősítve. Csak keskeny réseken láttam ki, ráadásul annyira ciki volt lehajolni és kipucsítani, mert a mögöttem közlekedő normális méretű turisták nem fértem el tőlem.
Találomra vakon kattintgattam a gépet, lesz ami lesz.







Szent Anasztázia katedrálisa a legnagyobb a városban. Párom lenyugodott, bejött velem hűsölni. Tilos volt a fotózás, de nem nekünk. Két hölgy díszítette esküvőre a templom belsőt, mindenütt fehér virágok, a sorok szélén muszlin hullott a földig. Először csak a homlokukat ráncolták a fényképezőgép kattanásának hallatán, majd pisszegve követtek. Mindegy, Szent Anasztázia képe már megvolt, kijöttünk.

A római fórum nagy területen áll, de csak egy oszlopa maradt meg épségben. Ez a szégyenoszlop, ronda nagy vaskarikák és láncok lógnak az oldaláról. Ide állították azokat a nyomorultakat, akik valami bűnt követtek el.

Az Arsenal annak ellenére, hogy az útikönyvek dicsérték, nem fogott meg. Egyszerű kőház, ami régen a velencei hadiflotta raktára volt. Bekukucskáltunk az üvegajtón, azt hiszem éjszakai bulihelynek használják.






Innen nem volt messze a Szent Ferenc templom és kolostor. Párom megint megmakacsolta magát, csak én néztem végig. Tizenöt kuna a belépő, de nincs hozzá magyar nyelvű kalauz, pedig itt fontos lenne. Ugyanis, miután Nagy Lajos kikergette Dalmáciából a Velenceieket, itt ennek a templomnak a sekrestyéjében írták alá azt a Zadari békét, melyben a Velencei Köztársaság lemondott a Magyar-Horvát király Ludovik Anzuvinac javára Dalmáciáról. Én is itt álltam a sekrestyében és a nemes érzelmektől elragadtatva én is gyönyörű szöveget firkantottam a kitett vendégkönyvbe.



Stomorica templom rom



Stomorica templom romjai mellett úgy elmentünk, hogy még csak észre sem vettük. Visszafordultunk és egy kávézó melletti mélyedésben leltünk rá az alapokra.

Kisétáltunk a partra és ott egy hajóút árusnál befizettünk hétfőre egy Kornati túrára.

Megvolt a nyolc templom, most már jöhet a fizika, párom végre felélénkült.






Zadarban van a világon egyedül tengeri orgona. Zadar legvégén a tengerparton a lépcsőket úgy alakították ki, hogy bennük sípokat helyeztek el, ami a hullámok hatására zenél.
Messziről hallható a hangja sőt, ha egy hajó a parthoz közelebb halad el, az általa keltett hullámok hatására a hangok jóval erősebbé válnak.
A lépcső tele emberekkel.

Mi is lekucorodtunk hallgatni a zenét és várni a híres zadari naplementét. Nem csalódtunk.






Ahogy a nap kezd hajlani a víz felé, az ég lángolóvá válik, benne vörösen izzó felhőkkel. A színek addig erősödnek, míg a nap bele nem bukik a tengerbe, akkor a jelenség megfordul, lassan sötétbe fordul a horizont.



Az orgona után, a sétány végén van a "Nap köszöntése" Ez egy hatalmas huszonkét méter átmérőjű napelemekből álló kőr, ami be van építve a sétány burkolatába. Nappal megszívja magát a nap energiájával, amit este villódzó fények formájában ad vissza, mellesleg ellátja árammal Zadart.

Van aki csak sétál rajta, van aki elfekszik mintha megfeszülne, talán abban bízva, valamennyi energiát ő is visszakap.








Jól éreztük magunkat, hallgattuk az orgonát, ugráltunk át a fényeken, megcsodáltunk a sétányon a helyi ifjúság produkcióit, hárítottuk az erőszakos árusokat. A sétányon végig fel van állítva legalább harminc óriás plakát, amin madártávlatból készült fotókon mutatják be az ország érdekesebb részeit.








Otthon kisétáltunk a partra, de csak rövid időre, lábunk már nagyon vágyta a pihenést. Párom bejelentést tett! Csak olyan városba hajlandó velem a továbbiakban ellátogatni, ahol háromnál több templomba nem fogom őt bevonszolni. Megesküdtem, hogy úgy lesz!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése