2017. április 22., szombat

Laxenburgban megállt az idő.





Az eredeti reggel hétórás indulást lányom átkönyörögte fél nyolcra. Na jó, nem szokott késni, legyen.
Persze, hogy késett. Az M1-es melletti benzinkúthoz pont az orrunk előtt kanyarodott be egy busz, teli iskolásokkal,  persze, hogy 90 százalékban lányokkal. Mire kimásztunk a kocsiból, már kígyózott a sor a mosdó felé.










Laxenburgba érve, még reménykedtünk, hogy elérjük a tizenegy órás csoportos kastély vezetést, de kiderült, hogy azt a fránya kastélyt a parkolóval átellenben az óriási park túloldalára tervezte I. Ferenc, amit rögtön el is nevezték róla Franzenburgnak.

Parki belépő: 2.30 euro/fő





Erős meneteléssel igyekeztünk behozni az időt, a tizenegy órás templomharang ott ért minket azon tó partján, aminek a szigetére szerettünk volna átjutni a komppal és bevenni Franzenburgot.

Igazi békebeli kisharangot rángattam, hogy előkerüljön a kompos, aki persze a szigeti oldalon a kastély kávézójában támasztotta a pultot. Komoly mennyiségű rángatás után felfigyelt ránk, ügyesen átlavírozta a járművét, majd átfuvarozott minket. Őszintén sajnálkozott, hogy lekéstük a tizenegy órás indulást.

Komp: 0.6 euro/fő


Mivel lett egy óra szabadidőnk a következő indulásig, a sziget túloldalán lévő hídon visszasétáltunk a parkba.


Déli tizenkettőkor csak mi négyen álltunk az indulási ponton.

Kastélytúra 10 euro/fő

Fiatal fiú volt a kísérőnk, beprogramozta az audio kütyüket magyar nyelvre, kiosztotta és az út végéig árgus szemmel figyelt, hogy a fényképező gépünk és a mobilunk ki legyen kapcsolva.

A kütyü a fülünkben az elején felállította az egyoldalú szabályokat, majd mesélt és mesélt....
Szóval ezt a kastélyt soha senki nem lakta, rögtön a Habsburgok magán múzeumának épült. És össze is gyűjtöttek benne sok csodát.
Huszonnégy termen vezetett át a fiú és az audio kütyü. A kütyüben felváltva egy férfi és egy női hang mutatta be a soron következő termet. A hölgyhang magyarsága megmosolyogtató.





Elsőként egy fegyvergyűjteményt szemléltünk, majd ezt odahagyva indult az igazi csoda. Minden szoba külön kis ékszer. Volt amelyikbe egy apátság, (Klosterneuburg) oszlopait építtették be, ebből olyan mennyiséget hoztak, hogy jutott a kápolna díszítésére is. Másikba bútorokat gyűjtöttek, intarziával dúsan díszített szekrény, baldachinos hatalmas női ágy. Harmadiknak a bejáratát annyira szélesítették ki, hogy egy valahonnan kiszemelt pazar faragású faajtót beállíthassanak. És festmények minden mennyiségben. A család apraja nagyja az egész dinasztia megörökítve. Persze a legtöbb kép I Ferencről és két fiáról.
Arannyal festett disznóbőr tapétával most találkoztam életemben először. Nagyon tartós tapéta anyag! A plafonok minden szobában fából faragottak, kazettásak és mindenütt sötétek.

A Habsburg terem különösen szép, a Habsburg uralkodók márványból faragott szobrai díszítik kőrbe a fal mentén, kivéve egyet. Az egyetlen nő, Mária Terézia szobrát egyszerűen gipszből mintázták meg. Na ja!

Az ablakok festett üvegek, kétszáz éve nem tompuló élénk színekkel díszítik a szobákat.
Van magyar koronázási terem. A falon az egyik festményen Ferenc Pozsonyban éppen Szent István kardjával vág a négy égtáj felé a koronázási dombon. Az ablakokra az akkori Magyarország négy városát festették meg, Pozsony, Buda-Pest, Eger, Esztergom.

És van börtön! De csak ijesztgetésre használt börtön. Benne egy báb keresztes lovag görnyed láncai alatt. A kísérő fiúnk valamiért pontosan tudta, hogy a magyar nyelvű audio kütyü mikor ér ahhoz a részhez, hogy elmesélje, micsoda gép működtette a láncait csörgető báb lovagot, mert abban a pillanatban működésbe hozta a lánccsörgető rendszert. Na itt tudtam stikában végre fotózni. A fiú túl gyorsan indult fel a börtönből, visszaléptem, én is megmozgattam a lovagot és lencsevégre kaptam őkelmét.





Először, nekem döglött be az audio kütyüm, méghozzá az ötödik teremnél. A fiúnál volt tartalék, cseréltünk. Párom a hímző szobánál jelezte, hogy meghalt a gépe. Ő megkapta az én addig pihenőn tartott kütyümet, ami még három termen keresztül bírta, majd újabb csere. A kütyü a sétánk végén figyelmeztetett, nehogy elfelejtsünk az ajándékboltba bekukkantani. Hála égnek voltak hűtőmágneseik.





A toronyba nem mentünk fel, a családom részéről komoly ellenállásba ütköztem. Százhatvan lépcső, erős szél és rossz kilátás volt az elutasítás indoka.
Ittunk egy kávét és a hatalmas parkon keresztül elindultunk a kijárat felé. A parkban a ligetes részeken virágzott mindenütt a medvehagyma. A tekergős sétautak jól kitáblázva, a parkban elszórva a kornak megfelelő kisebb nagyobb építmények.











Sissi kedvelt lovagló terepe volt a park, valószínűleg most is lehet benne lovagolni, mert pár ösvény eleje ki volt táblázva, hogy lóval behajtani tilos.
A nyílt területeken Sissi kedvenc virágai, az ibolyák nyíltak. Megérkeztünk az oroszlános hídhoz, innen már látszott a régi kastély.








Először csak apró elszórt szemekben csöppent ránk az eső, az Altes Schloss-hoz érve, már erős széllel keveredve kaptuk a sűrű égi áldást. A régi kastély zárva volt, csak az udvara szolgált menedékül  a zápor elől. Kijárathoz értünk és elindultunk a Heiligenkreuzi Ciszterci Apátságba.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése