Fapados túrák Visen

Kék barlang: Itt
Komiza: Itt
Strandok: Itt
Vis városa. Itt

Vis szigete egy előretolt haditámaszpont. Bármikor bárhol tudtam úgy panorámaképet csinálni, hogy eldönthettem legyen benne bunker, lőállás, vagy kihagyom. Úton útfélen földbe futó bejáratok, amelyekbe zseblámpával besétáltunk, csavarogtunk, csak arra kellett vigyázni, hogy ne lépjünk egy rakásba.

Alagút túrát minden kikötőből szerveznek, kishajóval viszik a túristákat Tito tengeralattjáró bunkerébe. Ott besiklanak, majd ki.
Ezt olcsóbban megoldottuk. Vist elhagyva észak felé, egy szuper minőségű úton Parja öbléig kellett eljutni. Ahogy az öbölhöz kanyarodtunk, a túloldalán már látni az alagút hatalmas bejáratát. Sehol tábla, semmi nem jelzi az irányt.

Amikor elérünk egy fás árnyékos parkoló szerű sík részre, ott kell hagyni az autót. A parkoló mellett a fák között természetesen bunker lejárat. Persze, hogy bementünk, egy darabig meneteltünk, de nem ezért jöttünk, vissza a fényre.













Innen gyalog a köves úton indultunk, a félsziget csücskén túlkerülve irány a part felé futó gyalogösvényre. Kapaszkodás, sziklamászás és ott voltunk az alagút bejáratának a tövében.

Az alagút belül tulajdonképpen egy hatalmas cső. Két tengeralattjáró fért el anno. Iszonyat mély és tiszta a víze, a fenéken látszódnak a lövedékek maradványai.
A túristahajók folyamatosan jöttek mentek, a közelben horgonyzó vitorlásokról mindenféle felfújható úszóalkalmatossággal támadták a bejáratot.

Belsejében egy méter széles perem, amin kőrbe sétáltunk, majd a túloldalán kb. középen egy rácsos ajtós bejárat, ahol párom eltűnt. Több szobán és folyosón keresztül egy mellékajtón jött ki a hegy oldalában. A bátrabbak felmásztak az alagút bejárata fölé és ugráltak a vízbe.
Felkapaszkodtunk az úthoz, indulás vissza Vis felé.

Az elágazásnál jobbra fordulva kitáblázva a Szent György erőd. Belső udvara koncerteknek, esküvőknek ad helyet, külső várudvart presszónak, étteremnek, bulihelynek használják. Aznap mi voltunk az első vendégek, az emeleten lévő múzeum ajtajához a kulcsot kis keresgélés után az egyik pincér zsebében találták meg.

Kinyitották, magunkra hagytak. A vár felújított, egyik része konyha és raktár az étteremhez, másik oldala a múzeum.

Két szobából áll, ahova bármit találtak, behordták. A lőrésekben gázmaszk, kard és gyertyatartók, falakon végig festmények az itt lezajló "Lissai" csatáról, az itt megfordult és meg nem fordult katonai vezetőkről. Mindezek mellé terített asztal a szobák közepén, sarokban öreg zongora.
Párom leakasztott a falról egy rozsdás kardot, párbajtőr pózba merevedett, a fotó tökéletesen sikerült.



Tetőről kőrpanoráma és kellemes lengedező szél. A külső várudvar bulihelyén, asztalokként használt utazóládákra hozták ki a kávénkat.

Következő túránk magasabban volt.

Tito barlangjáig, az út végig keskeny és szerpentines, tökéletes minőségű aszfalttal. Vis belseje más képet mutatott, mint a partmenti élet. Szőlő és olajfa ültetvények, de nagy többségben elhagyatott lepusztult kertek.

A barlang nem volt kitáblázva, gyönyörűen elmentünk mellette, egészen a Hum hegy csúcsáig, ahol egy katonai bázis működik. Na ezért volt a szuper az út!

Fordultunk vissza, és most már jobban figyelve, egy kis parkolónál megálltunk, ahol felfelé tartó lépcsősor kezdődött.
Menjünk, vagy ne menjünk? Megint párom húzta a rövidebbet, induljunk neki.
Árnyékos volt az út, komótosan bandukoltunk felfelé. Fent a lépcső kettéágazik, jobbra is, balra is barlang. Baloldali Tito stratégiai tárgyalóterme, másik a szállása.
A lőállásokat oda építették, ahonnan messze láttak és messze lőhettek, én pedig jó képeket csinálhattam.

Párom kiskatonaként elhárításnál szolgált, elemében volt. Minden betondarabról tudta, hogy mi célt szolgált, miért került oda. Gyorsan felállt a teljes stratégia.

Két hegy közötti völgy védelme volt a legfontosabb, az ellen csak onnan érkezhetett, tehát a légelhárítás ágyúi, valamint a kézi fegyverek előtti fal védelem erre fordult.

"Azokat a fákat ott kivágták, itt látod falat húztak,  és belátható a völgy. - Nem látod? Pedig egyértelmű! "
Elméletben az egész légelhárítás a helyén volt, működött. Keményen harcoltunk, megvédtük Titot.

Tito menedékéből nekem maximum a panoráma volt figyelemre méltó és a leadott kalória, mire felértünk.

Viset elhagyva a Szent György öböl túloldalán áll Velington erődje. Próbáltuk megközelíteni, sajnos az út hozzá a sziget második számú szeméttelepén keresztül visz.

Az utat elborította a tonnaszámra lerakott hulladék, érkeztünkre ezer megriasztott sirály emelkedett fel. Esélytelen volt a vállalkozás, elmentünk strandot keresni.